Telnek a napok és te is érzed,
már nem kételkedsz, nem is kérdezed,
hisz tudod én vagyok a végzeted,
csók a szádon, színtiszta élvezet.

Forró csókod még mindig ajkamon sistereg,
ha nem rémülsz meg mikor lelkem megismered
akkor nem lesz vége, nem lesz ég veled,
az együtt töltött időket évtizedekben mérheted.

Lelkem-szívem a kezedben,
legyen úgy ahogy a kezdetben,
csak lássam a tüzet a szemedben,
egyesüljön testem forró testedben.

Legyél összebújva velem vad oroszlán,
legyél velem néha kicsit komisz lány,
a múltunk legyen halványodó foszlány,
ne gondolkozzunk csak bújj hozzám.

Nem kell senki más, nem kell más út,
nem kell olyan valaki aki érzelmeket másít,
aki a századik partnere után befásult,
nem kell nekem minden, csak ami lelkedbe zárult.

Adj egy esélyt, hisz csak most kezdődik el,
hisz mindenki túl nagy terhet cipel,
de itt leszek hogy megoszthasd valakivel,
az leszek, aki csak a boldogságodra figyel.

Leszek a tüzed, mely hideg éjszakán felmelegít,
szomorú napokon bolondságával jó kedvre derít,
ha kérnéd a felhők felé is elrepít,
akiből szíved erőt és szerelmet merít.

A világvégére megyünk,
S kezünkben poggyászunk, 
Aranysárga színben pompázunk,
Átölelve egymást az égen repülünk.

Nincs akadály mi visszatarthatna,
Szerelmünk áthatol mindenen,
Mint napsugár a szakadozó fellegen,
Nincs semmi, mi szerelmünknek határt szabhatna.

Majdnem belehalok a hiányba, az éghez fohászkodok imában,
teljesen beléd szerettem mint Rómeó a Júliába.
Ha kell érted akár itthonról is megszökök,
de egyenlőre csak FB-n az adatlapodra bökök.
Szükségem van rád, mint madárfiókának a fészkére,
mint magányos fiúnak a zsepire meg a kézkrémre.
Bárcsak egyszer végre észrevennél,
jobb társ lehetnél a jobb kezemnél.
Legyél bárhol, te vagy a jelenem és a holnapom,
Megnyugvást keresek a porno.hu honlapon.
Tudom, hogy majd egyszer egymás karjaiba talál ránk a hajnal,
az profil képemen dagad az izom és kockás a hasfal.
Tökéletes srác lettem a photoshop-tól,
érzem ez szerelem, nem menekülhetünk a sorstól.
A képeken a melled nagyobb mint egy dinnye, amitől szemem ujjong,
de élőben igazából csak egy labdányi... csak kár, hogy ping-pong.
A kacsaszájas selfie-d szívemhez láncol,
ha pucsítasz a képen, egerem máris lájkol.
Értsd meg, hogy veled akarom a véget és a kezdetet,
cserébe engedd néha hogy tapizzam duzzadó kebledet.
Egyszerű a képlet: te meg én a szerelemmel egyenlő,
bimbódra cuppannék akár egy éhező csecsemő.

Hullámzó tenger, sötét mélysége,
vihartól dúló habok könyörtelen rémsége.
Óvtalak, megvédtelek tőle,
hisz' senki sem jött ki élve belőle.
~
Hazug szavak, ellenségek édes csábítása,
ártatlan elmék végzetes ámítása.
Becsaptak, elcsaltak,
álmok, amik éltek benned kialudtak.
~
S a harc, melyet vívtál,
és a jövő, melynek kapujában álltál:
Elvesztetted. Eldobtad magadtól,
szíved megmérgezve az álnok haragtól.
~
Álarc, mit arcod előtt tartva,
a könnyeidet eltakarva,
a harcot feladva, fejest ugorva a vízbe.
Mintha az életed egy percig se tartana.
~
Kezdetben a víz a barátodnak tűnt,
minden bánatod nyomtalanul eltűnt.
Szabadnak, határtalannak érzed a lelked,
az édes csábítás többé el nem enged.
~
Azt gondolod tudod mit teszel,
hiszed, hogy így boldogabb leszel.
Lelkedben vulkán készül mégis kitörni,
elmédből a múltat próbálod kitörölni.
~
Menekülsz, rettegve reszketsz belül,
mert hiába a mosoly, ha szívedben tátong az űr.
S meglepődve, hogy elméd még mennyi mocskot tűr,
hogy ki vagy valójában, talán soha ki nem derül.
~
Már azt sem tudom, hogy ki az ellenség s ki a barát,
végén úgy is te fizeted meg ennek az árát.
Magad ellen harcolsz, lázadsz vagy csak élni próbálsz?
vigyázz, mert az ördöggel cimborálsz.
~
Fájdalom, melyet saját magadnak ejtesz.
s könnycsepp, melyet titokban rejtesz.
Már nem bízol senkiben, önmagad árnyéka lettél,
nem tudod hová tartasz, s azt sem honnan jöttél.
~
A habok között vergődve, egyre magányosabb leszel,
te vagy a víz újabb martaléka, bármit is teszel.
Erőd lassan elhagy, s merülni kezdesz,
minden reményt magadtól elengedsz.
~
A régi emlékeidre gondolva rájössz, hogy ez így nem volt fer.
A világ sohasem veszít, az ember sosem nyer.
A sötét mélység lassan elnyel,
beletörődve hogy vége, többé a szíved sem ver.
~
~
~
Azóta éveken át, minden este kiülök a partra,
a fájdalommal harcolva, rád gondolva.
Tudom, vissza többé nem kaplak,
nyugodj békében, aludni hagylak.
~
Az én erőm napról-napra elvész,
reménykedve mindig, hogy egyszer visszatérsz.
De a remény, s így az életem is elsüllyedt veled,
a szívem helyett már egy bomba ketyeg.

Edd meg sütikéd majd idd meg a cukros tejed,
azután aludj el drága kislány, tedd párnára a fejed.
Nyugodj meg, a pedobácsi nem jön el többé hozzád,
nem fogja tapizni melled és felemelni a szoknyád.
Aludj békésen, hiszen a sorozatgyilkos is pihen már,
Ma már kibelezett valakit, de holnap este már rád vár.
Miért nem alszol még, hiszen itt az ideje,
Mindenki elfáradt, senkinek sincs ereje.
Holnap új napra ébredsz majd, madarak csiripelnek,
De ha nem éled túl akkor egy zsákban kicipelnek.
Feldarabolni nem fognak, élve temetnek el,
Fogd be a szád most már és tentekéljél el.