Vele, ott, akkor. Soha nem törölheted ki fejedből,
S talán már nem is akarod. Néha kibukkan a rejtekhelyről,
bevillan az emlék, ellepi testedet az érzés,
"Mi lett volna akkor ha..?" - ez marad benned az örökkérdés.

Vele, ott, akkor. Keserű érzés melytől kavarog a gyomrod,
Mi lett volna akkor ha másképp cselekszel és el nem rontod?
Sok szenvedéstől óvott volna meg téged,
Te vagy ő hibázott? Igazából a mai napig nem érted.

Vele, ott, akkor. Mint a madár az égen, repültél szabadon,
Mosolya felülkerekedett minden bánatodon és haragon.
Együtt egy olyan érzés ragadott el, mintha nem is a Földön járnál,
Érezted amit érzett, tudtad mit akart. Ő volt minden amire vágytál.

Vele, ott, akkor. Bárcsak ne ment volna el ilyen hamar,
Hiánya belül éget, mélyen minden alkalommal felkavar.
Emlékezz mikor utoljára fogtad meg gyenge kezét,
Szidva az életet, hogy miért nem happyend-del fejezte be ezt a gyönyörű mesét.

Voltál a padlón, megtörve könyörögtél felnézve az égre,
De kívántad azt is, hogy az a pillanatnak ne legyen vége.
Érezted magad szabadnak, vadnak mely kiszabadult ketrecéből,
Ez mind elmúlt. Igaz. De máig irányít téged a rejtekhelyéről.