Bele se gondolsz, sőt biztos, hogy hidegen hagy,
de a múltad határozza meg azt, aki most vagy.
Minden másodperc, minden egyes pillanat,
emlékek amit szíved elfeledve mélyen tartogat.

Egyedül vagyok, pedig körülvesz egy tömegnyi ember,
A csillag fakón ragyog, tündökölni többé nem mer.
Villám hasít a fába, lángra robbannak a levelek,
A mosoly csak álca, igazán boldog csak veled lehetek.

Hagyom, hogy másnak láss, nem engedem, hogy könnyem lehulljon,
Most minden oly más, elviselem, hogy a jelen csak úgy elmúljon.
A múlttal töltöm meg a fejemet, nem érdekel mi lesz a világ holnapja,
Pereg egy régi közös jelenet, és arra gondolok „mit lett volna ha?”.

Megóvtalak volna a fájdalomtól, átöleltelek volna veszekedés helyett,

Szemed csillogna a hulló csillagoktól, arcodon egy csábos mosoly foglalna helyet.

Bár tudtam volna segíteni, bár tudtál volna segíteni rajtunk,
Hiányodat nem tudom enyhíteni: a kibogozhatatlanra egy újabb csomót hajtunk.

Ha olyasmire vágysz, ami tiltott, összefolyik a jó és a rossz,

Nem csupán érzelem, vad vágy ami hajtott, minden porcikám hozzád vonz,

Bocsáss meg. Túl nagy erő a szerelem hogy uralni tudjam,
Hidd el, a régi szívem meghalt, bennem már egy új van.

Egy új, melyet lényed erősít, táplál és reményt ad,
Egy ujj, mely simogatna, csak mond mire vágynál? Szíved tőlem bármit megkap!
Hidd el, nem az vagyok akinek megismertél,
Valóra váltom minden gondolatod még azt is, amit soha nem is mertél.

A múlt sanyarú, kemény harc a jelen, a jövő ködös,

Bármi is legyen, szeretni foglak, hisz az utunk közös.
Bennünk meg van a szikra, kérlek ne kételkedj többé soha,

 Szerelmünk legyen kőszikla, melyen ott a zöldellő moha.

Lelkünk gyémánt értékű, de törékenyebb az üvegnél,
Rád vártam az óta amióta csak megszülettél.
Bárcsak együtt járhattunk volna oviba,
Beleharaphattál volna egy csókért a csokimba,

Lefekvés előtt a csillagok alatt álmodnánk a jövőnkről,
Aztán másnap a veszekednénk a homokozós vödörről.
Suliba kézen-fogva ballagtunk volna,
Vagy a hátamra ugorva, lovagolva.
Tinikként néha csattanna pattanásos arcunkon a pofon,
Hiszen mindig szemmel tartasz lépten-nyomon,
mivel sose voltam angyal se egy minta-pasi,
Sose fogják azt mondani senkinek: „bár lennél olyan mint a Dashi”.

Biztos veszekednénk sokat, hiszen féltékeny vagy én meg.. szimplán csak én,
Durva lennék ha kell, de ha hozzám bújsz, puha szatén.

Munka után kutatva, közös jövőnk már nem csak távoli álom,
Felnőttünk, már nem kell az utazáshoz az érvénytelen diákom.
Rohannék a kórházba Kristófot kézen fogva,
Hisz új kistesót hozott neki a gólya. = )
Teraszon ülve már fújjuk el az 50es gyertyát a tortán,
Nyugdíjasként: „szeretlek még mindig öreglány”- suttognám.
Gyerekeink és unokáink kacaja száll a szélben,
Meg a ragelésem hangja:  hogy „ez a csapat már megint mekkora szégyen!!”
~
Bár a múltunk már nem lehet közös,
Ránk vár a jövő és a sok örökös!
Szeretlek!

Furdal a kíváncsiság… bevallom,
vajon ki is az aki mellett elalszom.
Ki vagy te valójában? Szerelmem!
Az igaz választ muszáj megkeresnem,
hiszen a titok kételyt szül, az pedig fájdalmat,
Képzeletünk valóra válhat, vagy csak a fejben szárnyalhat?
Kitartanál-e mellettem a végsőkig?
Vagy a vicceimtől karmod a falba vésődik?

Lecserélnél-e ha udvarolna neked M.O.Tom Cruise-a?
Dorombolnál mint egy kiscica, vagy csípnél mint egy medúza?
Lelked törékeny porcelán vagy vasbeton?
Szeretnél akkor is ha nem lenne zsebembe sok zseton?

Álmaidat feltérképezném, megpróbálnám érteni bonyolultságod,
Valóban elfogadnál engem? Egy nyomorult srácot?
Fürkésznék gondolataidban, mint egy labirintusban,
Te lennél az ének én pedig a dallam egy ritmusban.
Ha madarak lennénk, lakná- e velem közös fészekben?
Kotlanál a tojásomon? - Bocsánat… a perverzség benne van a véremben...

Olyat mutatnék neked amit senki más sem mutathat,
Ahova én nyúlok, ott senki más nem matathat!!!
Kreatív vagy-e vagy inkább a számok asszonya?
Lennél-e reggelem hajnala és estém alkonya?
Tudnom kell számíthatok-e mindig bölcs szavadra,
Melegben hűs Antarktika, ha fázok forró szavanna.
Ha kívánlak, 2 menet is kevés,
Legyél mindig nedves mint egy vízesés.

Persze az eszed a lényeg, hisz lényed a részem,
De persze én ott leszek mindig a (test) résen.

Kérdezed tőlem sokszor miért is szeretlek,
Megtudnám-e az érzést fogalmazni esetleg?
Miért pont Te? Miért Rád esett a választás?
Szeretlek ez tény és ez a vers lesz az alátámasztás.

Elmondom hát az igaz szerelem titkát, amit nem értesz:
Van valami benned ami teljes emberré tesz,
Megértesz, szavak nélkül is tudunk mindent egymásról,
Két ember álmodik egy érzésről, egy vágyról.

Lüktető esték után lelkem újult erővel ébred,
Van valami benned ami teljesen szétszed,
Gondolatod adrenalin-bombaként hat rám,
Úgy érzem mindenre képes vagyok ettől az érzéstől hajtván.

Hogy miért nem másban lelek örömet?
Miért cserélné a férfi csapvízre a söröket?
Nincs abban köszönet, ha csak vágy és nem érzelem van jelen egy kapcsolatkor,
Erőtlen és hamar távozik: úgy ahogy a Nap alkonyatkor.

Bárkivel smárolhat az ember, de csak a szerettétől kaphat csókot,
Az igaz érzelem gyümölcsöt terem, a kalandvágy csak száraz kórót.
Simogathatna akárki, kinek elég a pénztárcám vastagsága,
De a Te ölelésed mellett eltörpül az univerzum nagysága.

Nekem nem kell hamis szenvedély, se ál-érzelem hogy boldog lehessek,
Ha feledni akarom a bajt, se a piát, se a lányokat nem... Csak téged kereslek!
A legfőbb amire vágyok, csak egy mosoly az arcodon,
Hogy ez a mosoly tőlem legyen, ígérem, azt mindennap kiharcolom!

Túl sok lányra igaz sajnos:
Az ármánytól a szíved feketére kormul,
Becsapsz minden srácot orvul,
Nem nő vagy. Csak egy kislány aki kurvul.

*

De igazán a férfi aki az átvágásból legendás,
Hiszen neki: "Lyuk-lyuk csak a keret más",
Ameddig nem jut a lábak közé elegáns.

Amit kínál: vacsora, ékszer, mozi és fitnesz,
Csupán csali amit a palid vesz,
Csak a tested kell neki... palira vesz.

Bonus:

Vélemény (nem, nem az enyém! :D) a házasságról:

Ha a nő egy életre szóló,
Akkor maradok egy életre solo... 

Ködös reggelente kitekintve az ablakon,
Napsugár fut végig az elnyúló paplanon.
Fülembe suttogsz csiklandozó hangodon,
Szavak szökkennek ki vér vörös ajkadon.
Ébresztgetsz, erre a világra élesztesz,
Dallomot víve a hangtalan élethez.
Lágy hangod hozzásimul a lélekhez,
Fuldokló testem végre fellélegez.

Bőröd, mint a legfinomabb selyem
ér arcomhoz melyen
kis pirosság megjelen,
hisz lélektelen testem színtelen,
s hirtelen, nagy dobogás lesz úrrá szívemen.
Mellém bújsz s átkarolva érzem szíved dobbanását,
forró tested szerelemre való lobbanását,
agyam megszakítja nyomban álmát,
de szemeim nem találják lényed varázsát...


...hisz csak álom hogy mellettem vagy...

Közismert a királyunk neve,
Született róla ezernyi monda és mese.
Beatrix volt szép neje, 
kinek hiába volt kerek feneke,
királyunktól nem lett gyereke.
Híres volt fekete serege,
kiknek a török csak csemege.
Királyoknak mutatott példás mintát,
Álruhában soha nem fedte fel a titkát,
A Corvinus-ban pazarolta a tintát,
Ő az ki az ezresről kacsint rád.