Ködös reggelente kitekintve az ablakon,
Napsugár fut végig az elnyúló paplanon.
Fülembe suttogsz csiklandozó hangodon,
Szavak szökkennek ki vér vörös ajkadon.
Ébresztgetsz, erre a világra élesztesz,
Dallomot víve a hangtalan élethez.
Lágy hangod hozzásimul a lélekhez,
Fuldokló testem végre fellélegez.

Bőröd, mint a legfinomabb selyem
ér arcomhoz melyen
kis pirosság megjelen,
hisz lélektelen testem színtelen,
s hirtelen, nagy dobogás lesz úrrá szívemen.
Mellém bújsz s átkarolva érzem szíved dobbanását,
forró tested szerelemre való lobbanását,
agyam megszakítja nyomban álmát,
de szemeim nem találják lényed varázsát...


...hisz csak álom hogy mellettem vagy...