<<< Parázsból Tűz >>>



Telnek a napok és te is érzed,
már nem kételkedsz, nem is kérdezed,
hisz tudod én vagyok a végzeted,
csók a szádon, színtiszta élvezet.

Forró csókod még mindig ajkamon sistereg,
ha nem rémülsz meg mikor lelkem megismered
akkor nem lesz vége, nem lesz ég veled,
az együtt töltött időket évtizedekben mérheted.

Lelkem-szívem a kezedben,
legyen úgy ahogy a kezdetben,
csak lássam a tüzet a szemedben,
egyesüljön testem forró testedben.

Legyél összebújva velem vad oroszlán,
legyél velem néha kicsit komisz lány,
a múltunk legyen halványodó foszlány,
ne gondolkozzunk csak bújj hozzám.

Nem kell senki más, nem kell más út,
nem kell olyan valaki aki érzelmeket másít,
aki a századik partnere után befásult,
nem kell nekem minden, csak ami lelkedbe zárult.

Adj egy esélyt, hisz csak most kezdődik el,
hisz mindenki túl nagy terhet cipel,
de itt leszek hogy megoszthasd valakivel,
az leszek, aki csak a boldogságodra figyel.

Leszek a tüzed, mely hideg éjszakán felmelegít,
szomorú napokon bolondságával jó kedvre derít,
ha kérnéd a felhők felé is elrepít,
akiből szíved erőt és szerelmet merít.